~22.rész~ Túl nagy a bizonytalanság. Félek nem éli túl.

Sziasztok.:D

Ez a rész egy kicsit szomorú lett és ebben a fúk (Liam kivételével) nincsenek benne. Jó olvasást és véleményt kérek. Puszi :D <3

Aznap este a fiúk haza kísértek majd vissza mentek az 1D villába. Elmentem zuhanyozni majd aludni. Reggel korán keltem és lementem anyához (apa üzleti úton van). Láttam hogy nagyon ideges.
- Jó reggelt.
- Láttad ezt? - kezembe nyomta az újságot amiben megint rólam és Liamről volt szó. Azt írták hogy ha a rajongók elkezdenek majd cseszegetni akkor ismét kezdhetem vagdosni magam.
- Nessz én nem örülök neki hogy ezekkel a fiúkkal lógsz. Tönkre fognak tenni.
- De hogy tesznek tönkre. Szeretnek! És én is szeretem őket.
- Nézd meg a kezedet.- mutatott arra a kezemre ami már kezdett begyógyulni a vagdosások miatt. - Nézd meg az újságot. - megfogta és ismét elém dobta. - Te vagy benne a téma.
- Engem nem érdekel szeretem a fiúkat és majd ők megvédenek.
- Megvédenek? Persze elmennek majd egy turnéra ott is találnak egy kis csajszit aztán mi van ha te már nem kellesz nekik?
- Ez nem fog megtörténni.
- Jól van. - megfogta a táskáját beült a kocsiba és elment dolgozni. Elkezdtem nézegetni a képeket a telómon a miket Liamről csináltam a koncerten. :

De hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Csá Nessz. Nincs kedved átjönni?  kérdezték kórusban.
- Á bocs srácok de most lusta vagyok majd később csáo. - kinyomtam majd a délután hátralevő részét a tv előtt töltöttem. Egyszer csak apa rontotta be az ajtót és beviharzott a dolgozó szobájába. Azt sem tudtam mire véljem ezt az egészet mert neki nem Párizsban kéne lennie üzleti úton.(?)
- Vanessza, ülj be a kocsiba. - hangján hallatszott az idegesség. Úgy tetem ahogy mondta beszálltam és elindultunk. Nem mertem megszólalni nem szerettem apának ezt a komoly énjét. Tudtam hogy valami Baj van de azt nem tudtam mi lehet. Nagyon jól ismerem és mindig tudtam hogy mi baja van, kivéve most. Az úton csak úgy száguldoztunk. Az autó egy ismerős helyen állt meg. Várjunk csak mit keresünk mi egy kórházban?
- Jó napot. Kara Darsont keressük!- mondta apa. Mit keres itt anya? Hiszen egészséges ahogy én tudom.
- 4.emelet intenzív osztály és a 207-es szoba. - intenzív osztály? Mi van anyával? Én nem tudtam még mindig megszólalni csak követtem apa fekete szmokingját. Mikor végre valahára oda értünk a szobájához benéztem az ablakán. Végre látom. Él. De sírni nem tudtam, csak azt tudtam hogy erősnek kell lennem. Csak annyit láttam hogy apa és az orvos beszélgetnek majd apu elsírja magát. De miért? Mi baja van? Az orvos oda jött hozzá és kezét a vállamra tette.
- Hogy van? - kérdeztem és a szememet még mindig nem tudtam levenni róla.
- Nem túl jól. Az autóbalesetben súlyosan megsérült az agya és a tüdeje.
- De ugye túl éli?
- Nagyon kicsi rá az esély. A ma éjszakát kell túlélnie és akkor túl van a kritikus állapoton. - mikor ezt kimondta egy világ tört össze bennem. Egy éjszakán múlik az élete.
- Várjon kérem, nem tudja mi van azzal aki a balesetet okozta?

- Az a férfi a helyszínen meghalt. - elment. Mi lesz velem ha anya nem lesz többé? Neki dőltem a falnak és szépen lassan lecsúsztam addig míg már a földön ültem. Arcomat a kezeimbe temettem és sírtam. Ekkor ismét megszólalt a telefonom.

Liam mosolygós arcát láttam meg.   Kinyomtam. Nem volt erőm fölvenni és nem akartam senkivel beszélni. Egyedül akarok lenni. Liam aznap vagy 20x hívott de egyszer sem vettem fel. Engem haza küldtek a kórházból. Mikor haza értem egyből megszólalt a csengő. Nem nyitottam ajtót. De az a valaki nem adta fel. Mentem és kinyitottam.
- Mit akarsz? - kérdeztem Liamtől.
- Miért nem vetted fel a telefont. Halálra aggódtam magamat. - megakart csókolni de nem hagytam. Pedig örültem volna neki és mindennél jobban csak is erre vágytam.
- Mi a baj? - próbált magához húzni de ellöktem.
- Anya kórházban van. Miattam. Reggel össze vesztünk ti rajtatok. Én titeket védtelek de ő engem. Nem akarja hogy csalódjak és elviharzott. Úgy hogy előtte veszekedtünk. Nem tudtam tőle elbúcsúzni sem és lehet hogy soha többé nem lesz rá alkalmam. - elkezdtem sírni. Liam meg akart nyugtatni de nem sikerült. Örültem hogy itt van mellettem. Egyszer csak azt hallottam hogy valaki énekel és elalszok. Reggel a telefonom csörgött.
- Szia apa. Hogy van? - kérdeztem és közben egyre közelebb bújtam Liamhez.
- Csak ketten maradtunk. - kinyomta a telefont én pedig torkom szakadtából kezdtem ordítani. Nem ez nem velem történhet meg. Ő Nem halhatott meg. Nem nem nem és nem.
- Neeeeeeeeeeeeee.... Miért pont ő? - sírtam és közben dobáltam össze a cuccaimat. Elkezdtem futni a kórház felé. Liam mögöttem futott de nem érdekelt. Mikor oda értünk arcomat apa mellkasába temettem és sírtam. Éreztem hogy egyszer csak más karok vesznek át. Tudtam hogy Liam az. Ellöktem magamtól és a földre rogytam.
- Kérlek ne taszíts el magadtól. - mondta Liam.
- Pedig éppen ezt teszem eltaszítalak. Mert ha ti nem vagytok akkor nem veszekszem anyával és nem idegesen megy el otthonról hanem nyugodtan.
- Nessz kérlek ne. - megpróbált megölelni de ellöktem megint.
- Ne érj hozzám. Látni sem akarlak többet.
- Akkor hívj hogy ha a régi Vanessza mégis látni szeretne. - felállt és elment. Szörnyű volt nézni hogy Életem legfontosabb személye most hagy el. Most mikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Elment és lehet hogy soha többet nem fogom látni. Miért mondtam ezt? Miért? Hisz pont hogy akarom hogy hozzám érjen. Az érintésétől meg tudok nyugodni.

~21.rész~ Netán sok volt a buli?!

Sziasztok.

1-2 hete elkezdtem olvasni egy blogot 1-2 napja tett föl egy részt ami viszont az enyémhez hasonlít. De mondjuk nem az egész rész hanem a vége féle. Kérlek titeket hogy ne másoljátok le amit írok mert nekem is nagyon nehéz kitalálni. Köszönöm... 2-3 komi és hozom a kövit. Jó olvasást. :)

Mikor kinyitottam az ajtót egyből megcsapott valami fura szag. Nem tudtam mi lehetett az de mikor beljebb mentünk megéreztem a pia szagát. Találtunk egy földön fetrengő Harryt, egy falnak támaszkodó Zaynt, egy wc-re szaladó Niallt és egy persze józan Louist.
- Itt meg mi a fene folyik? - ordítottam rájuk.
- Szia bébi. - köszönt Zayn és rám lehelt. A cigi szagot még elviseltem de azt a büdös vodka, bor és pálinka keveréket már nem.
- Liam szedd össze Harryt. Zayn jobb lesz ha lefekszel. - parancsoltam rá.
- Oké de együtt megyünk bogaram. - kacsintott majd megfogta a csuklómat és elkezdett az emeletre húzni.
- Zayn állíts le magad ha nem akarod hogy a másik szemed alatt is lila folt legyen! - ordított rá Liam.
- Oké megyek. - egyik lépcsőkorlátról a másikra pattant és volt hogy egy két lépcsőfokot vissza "esett."
- Na Harold indulás. - mondtam neki és löktem egy kisebbet rajta de persze ő elesett.
- Nem vagyok Harold és ezt még megbánod.
- Na persze estére nem fogsz emlékezni semmire. - mormogtam az orrom alatt miközben pakoltam el. Liam felvitte majd megnézte Zaynt is aki már békésen aludt. Lou Niallt ágyba dugta majd ő is jött le. Én morogva pakoltam be a mosogató gépet, dobtam ki az üvegeket meg pakoltam.
- Micsoda kis háziasszony vagy. - éreztem hogy a derekamon kezek fonódnak össze.
- Hát 5 fiú mellett kell egy ilyen embernek is lennie. - megfordultam és adtam az orrára egy puszit. Kibújtam a karjaiból és tovább pakoltam.
- Louis Wiliam Tomlinson hogy hagyhattad hogy délben leigyák magukat ezek az okosok? - kérdeztem mikor lejött a lépcsőn.
- Itthon sem voltam. Mikor elmentem mondtam nekik hogy kb. 2 óra múlva jövök de mikor haza értem ez fogadott engem is éppen azon küszködtem hogy haza zavarjam az embereket.
- Értem, bocs. - lehuppantunk a tv elé és néztünk valami idióta kínai sorozatot.
- Jesszusom hogy tudjuk ezt nézni. - bújtam ki Liam öléből mikor már vagy 20 perce néztük.
- Nem tudom. De vicces nem?
- Ja nagyon. De jobb ha csöndbe maradunk mert Liam bealudt. - mondtam halkan és közben simogattam. Annyira cukin aludt.
- Nem megyünk el valahova? - kérdezte Lou ami nagyon meglepett.
- De menjünk. - felmentem a telómért és elindultunk. Elmentünk egy parkba nagyon szép volt. Leültünk egy padra és beszélgettünk.
- Na mesélj hogy vagytok Liammel? - elkezdte húzogatni a szemöldökét.
- Megvagyunk.
- És AZ megvolt már.
- Nem. Lett volna rá alkalom de nem akartam.
- De miért?
- Én még nem szeretném. - éreztem ahogy elvörösödöm.
- Szóval még ez lenne az első. Nyugi nem mondom el senkinek. Hidd el ez nem ciki.
- Liam is ezt mondta. De hagyjuk. - órákig beszélgettünk majd elkapott az eső minket így kénytelenek voltunk haza indulni. Hangosan nevetve nyitottuk be az ajtót de akik oda bent voltak egyáltalán nem nevettek.
- Halkabban, szétrobban a fejem!- mondta Zayn.
- Megérdemled. -gúnyolódtam.
- Miért mit csináltam? - vágott ártatlan képet.
- Kikezdtél vele. - mondta Liam.
- Bocs, nem akartam csak a pia beszélt belőlem.
- Nem haragszom. - mondtam majd oda mentem és átöleltem.
- Neeeeee Nessz. - sikerült eltolnia magától. - Tiszta víz lettem.
- Megérdemelted a mai nap után. Kvittek vagyunk?
- Igen. De menj átöltözni!
- Oké. - fölmentem és végre megszabadultam a vizes ruhától. Már kezdtem volna felöltözni de akkor valaki hátulról átölelt és a nyakamat kezdte csókolgatni. Amikor a kezeit a derekam köré fonta éreztem a szívverését. Jó volt a karjai közt lenni. Tudtam hogy ha ő átölel már biztonságban vagyok és hogy senki és semmi nem bánthat. Az ő karjaiban biztonságban vagyok.
- Szia. - köszöntem és megfordultam.
- Szia. Csinos vagy. - nevetett majd feltűnően végig mért.
- Kösz de ezt feltűnőbben nem bírtad volna? - néztem rá kérdőn.
- Bocs de tényleg csini vagy. - kacsintott és megcsókolt. - Nekem nincs kedvem lemenni a többiekhez. - ismét a nyakamnál tartott. Kezdtem berezelni. Mi van velem hogy Liam Payne-el nem akarom? Már mint nem is az hogy nem ha nem még egy ideig várni akarok vele. Nagy gondolkozásom közepette már azt vettem észre hogy az ágyon fekszem és Liam rajtam.
- Liam. - néztem rá sajnálkozva.
- Bocs de így olyan csini vagy nem tehetek róla... - mélyen belenézett a szemembe és elvarázsol azokkal a nagy mogyoróbarna szemeivel.
- Olyan cuki szemeid vannak. Hogy lehet valakinek ilyen szép? - kérdeztem és ott feküdtünk egymás előtt az ágyon én persze még mindig csak a melegítőben és melltartóban.
- Eddig akár hány lánnyal randiztam az összesnek a szemem tetszett.
- De nekem nem csak a szemed ha nem a hajad, mindened. A személyiséged. Hogy olyan aranyos, segítő kész vagy. Nem véletlen hogy te vagy a Dady Direction.
- Na persze. És akkor te milyen vagy. Milliószor jobb nálam. Hülye az az ember aki nem szeret beléd egyből
- De hisz te sem szerettél belé először?! - néztem rá kérdőn megint de lehajtotta a fejét.
- Én ilyet nem mondtam. Igaz szerelmes nem voltam beléd, de éreztem valami olyat mait Daninél soha.
- Értem. Na jobb lesz ha felöltözök.
- Ne maradj így.
- Jó akkor menjünk le a fiúkhoz. - indultam az ajtó felé és már majd nem nyitottam az ajtót de ő elém ugrott.
- Meggondoltam magam. Menj pólót húzni.
- Miért? Azt mondtad maradjak így.
- Nem mert még valamelyik okos tojás a végén beléd esik. - felhúztam egy pólót majd lementünk.
- Gyerekek hol voltatok ilyen sokáig? - kérdezte Niall és húzogatni kezdte le-föl a szemöldökét.
- Beszélgettünk! - mondtam és beültem a fotelba Liam ölébe.
- Beszélgettetek mi? - most Harry kezdte.
- Na jól van, azt hisztek amit akartok! - öltöttem ki a nyelvemet és próbáltam elterelni a figyelmemet a fiúkról.

~20.rész~ Egy kis futás nem árt meg.

Sziasztok itt az új rész... Komizzatok :D
Másnap Liammel haza mentünk ahol a haragos szüleim vártak minket a kezükben egy újsággal.
- Vanessza Elena Darson, megmagyaráznád ezt! - ordított rám anya és mutatta felém az újságot ahol be van kötözve a kezem.
- Már megmagyaráztam elvágtam a kezemet a pohárral. - betessékeltem Liamet és leültünk a kanapéra ahol apu mérges szemével találkoztam.
- Akkor itt miért írnak olyat hogy vagdosod magad? - anya még mindig ordibált. Jobbnak láttam hogy ha elmondom nekik.
- Akkor jó ötletnek tűnt, de már megbántam... - el sírtam magam Liam pedig átölelt. A szüleimen is látszott hogy kezdenek megenyhülni.
- De miért? - láttam hogy anyának is könnybe lábadt a szeme.
- Azt mondták Liam meg fog halni. Én ezt nem bírta és kimentem inni de akkor lelöktem a poharat. Ott volt a sok szilánk, elkezdtem vágni a kezemet. Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak.
- Jobb lett volna ha akkor itthon maradsz.
- Itthon is megcsináltam volna. Biztos vagyok benne. De ha Lou nincs akkor... - nem folytattam. Még ott ültünk egy ideig szótlanul majd anya jött oda hozzám és szorosan átölelt.
- Ígérd meg hogy soha többet nem csinálsz ilyet?
- Megígérem. - mikor ezt már megbeszéltük anyáék elmentek dolgozni mi meg otthon maradtunk Ketten.
- Mit csináljunk? - kérdeztem.
- Nekem van egy ötletem. - kacsintott egyet és megcsókolt. Elfektetett a kanapén és már a nyakamat csókolgatta.
- Liam... - eltoltam magamtól.
- Bocsi de ismersz. Tudod hogy nem tudok ellenállni ha egy ilyen csinos lánnyal vagyok. - kacsintott egyet.
- Igen. Nem megyünk el fagyizni?
- De. - mikor oda értünk a fagyizóba egy csomó rajongó vett minket észre pedig nem is feltűnő hely.
- Van kedved itt állni vagy 2 órát? - kérdezte Liam.
- Hát ne sok, de miért?
- Na akkor futás. - megfogta a kezemet és futottunk. Nem tudom hova de futottunk. Végig egymás kezét fogtuk és elég gyorsak voltunk.
- Liam miért futunk és hova? - kérdeztem zihálva.
- Nézz hátra. - hátra néztem és vagy 100 lány futott utánunk. Szóval a rajongók elől futunk. Mikor már egy kicsit lehagytuk őket Liammel befutottunk egy ismerős utcába és bebújtunk egy kuka mögé. A sok lány tovább futott egyenesen mi meg csak ott nevettünk a kuka mögött. Ott voltunk egy ideig és csak aztán mertünk kijönni onnan.
- Ez vicces volt. - még mindig levegőért kapkodtam.
- Ja, nagyon. Ha már kb. huszadjára csinálod ezt akkor nem. De nem kell aggódnod lesz még ilyen. - mosolygott.
- Legalább edzésben tart. - ütögettem meg a hasát.
- Szóval szerinted dagi vagyok? - húzta föl a szemöldökét.
- Hát... Nem fog megártani ez a futás. - alig bírtam vissza fojtani a nevetést de abban a pillanatban megfogott és felkapott az ölébe.
- Tegyél le. 
- Nem.
- De tegyél le.
- Nem.
- Dagikám tegyél le.
- Dagikám? Ugye milyen csinos ez a kis kuka? - kérdezte és huncutul mosolygott.
- Ne léci Liam. - könyörögtem és kiskutya szemekkel néztem rá.
- Ilyennek ismersz. - végre valahára letett a földre.
- Nem. Aranyosnak és olyannak aki nem bánt senkit.
- Kivéve azt aki bántani mert téged mert azt kinyírom! - mondta komoly hangon majd elindultunk hozzánk. Mikor haza értünk találtam egy papírt amin ez állt. 
"Kicsim. Apának és nekem el kell utaznunk egy hétre. Kérd meg a fiúkat hogy had aludj náluk, vagy át jöhettek ide is csak maradjon épen a ház. Vigyázzatok magatokra és megyünk 1 hét múlva. Puszi"
- Egy hétig mienk a ház. - kijelentettem és lehuppantam ismét a kanapéra.

Aznap este Liam ott aludt nálunk.(Nem rosszra gondolni) Tv-t néztünk persze az is a Toy Story volt. Twitcamoztunk meg persze beszélgettünk. Reggel az a reggel 11 óra volt mikor fölébredtünk de akkor is csak azért mert a póstás rá volt ragadva csengőre. Én egy bő pólóba meg egy bugyiba Liam pedig egy boxerben lementünk és kinyitottuk az ajtót.
- Jó napot Vanessza a szülei itthon vannak.
- Sajnálom de egy hétig nem lesznek itthon. De amúgy miért?
- Csomagot hoztam de ehhez egy felnőtt aláírása kell.
- Liam írd alá.
- Elmúlt 18?
- Igen. - ezt már Liam mondta és aláírta. A póstás a kezébe nyomott egy kicsi dobozt majd elment. Engem nagyon gyötört a kíváncsiság mi lehet az.
- Liam szerinted mi lehet benne? - kérdeztem miközben a reggelinket csináltam ő pedig a pultnál ült és olvasta az az napi újságot.
- Nem tudom. - mondta unottan.
- Nézzük meg. - otthagytam a tojást és indultam a doboz felé. Erre Liam is felpattant megfogta a kezem és nem hagyta hogy tovább menjek.
- Nem nézzük meg. Nem neked jött ha nem a szüleidnek.
- Nem érdekel. - kiszedtem karomat az övéből és elkezdtem kibontani. Egy telefont találtam benne ráadásul egy Iphone 4-et.
- Ez lesz a szülinapi ajándékom?
- Nem tudom de ha az is akkor a szüleid ajándéka nem lesz meglepetés a számodra. - kinevetett és próbálta vissza csomagolni úgy ahogy volt.
- Na gyere reggelizni. - leültünk az asztalhoz és ettünk.
- Te ez most olyan mintha már évek óta együtt élnénk, nem?- mondta.
- Olyan, de arra még egy kicsit várni kell. - mikor végeztünk ismét megszólalt a csengő és megint ketten mentünk ajtót nyitni.
- Jó napot! Most költöztünk ide a szomszédba és gondoltunk átjövünk bemutatkozni. Én Diana vagyok ő pedig Rob.
- Jó napot én Vanessza ő pedig Liam. Jöjjenek be. - betessékeltem őket majd leültünk a kanapéra.
- Hány évesek vagytok? - kérdezte Diana.
- Én 19 Nessz pedig 18 lesz. - mondta Liam.
- És ilyen korán össze házasodtatok? - kérdezte Rob.
- Nem nem nem. Nem is élünk együtt csak Liam átugrott. - beszélgettünk még egy ideig majd elmentek.
- Ez fura volt.
- Ja. Ahhoz is kell még egy kis idő! - mondtam majd fölmentünk átöltözni és át a srácokhoz. Útközben még egy páran kértek autó grammot  és mondták hogy milyen szépek vagyunk együtt. Volt aki azt mondta hogy szép házas pár vagyunk ami nagyon fura volt. De úgy látszik ez egy ilyen nap.

~19.rész~ Melyiket hívod először?

Sziasztok itt az új rész. Az előző részhez nem lett meg a komi. Remélem ehhez meg lesz. Megígértem hogy lesznek hosszabb részek így ez hosszú lett.
Próbáltam viccesre megírni. Remélem tetszik :D

Reggel Liam telefonjára keltünk.
- Hallo... Héé lassabban Niall... Mi melyikbe? Oks majd megyünk. - ennyit értettem az egész beszélgetésből.  Anyáék már nem voltak otthon mivel mind a ketten dolgozni mentek és egész nap sőt még este sem lesznek otthon. Liam leszaladt a lépcsőn én meg alig tudtam követni. Egy szál boxerben ki ment ki ment a reggeli újságért. Gyorsan elkezdte lapozni majd hangosan olvasta.
"Vanessza Darson Liam Payne barátnője vagdossa magát?! Tegnap este Liamet kiengedték a kórházból így ketten sétáltak haza már mint Vanessza szüleinek a házához. Amint hazafelé sétáltak fotósaink képeket készítettek róluk ahol Vanesszának be volt fáslizva a csuklója. Vajon a rajongók miatt van ez vagy esetleg problémái vannak?" - volt egy pár kép is.
- Miért nem írják mindjárt azt hogy azért vagdosom magamat mert agyilag beteg vagyok. Nem lenne egyszerűbb?
- Nyugodj meg. Mi tudjuk mi az igazság nem?
- De. -felöltöztünk megetettük Chestert játszottunk is egy kicsit vele aztán elindultunk a fiúkhoz.

- Hol voltatok már? – támadtak le a srácok mikor kinyitottuk az ajtót.

- Miért?

- Mert koncertünk van, csak azért! – mondta Harry.

- Jól van na ez ad okot arra hogy ilyen szemét legyél?

- Nem, bocs. - elkísértem a fiúkat a dedikálásra. Az öltözőbe nehéz volt bejutni a sok rajongó miatt de ahogy beértünk Niall fogott is egy csomag gumicukrot és elkezdte a szájába tömni. Nagyon vicces látvány volt de egyben undorító is. 

- Niall inkább öltözni kéne nem? Komolyan ami kaját megeszel az hova megy? Egy dekát nem hízol. - mondta neki Lou.

- Nem tudom jó az anyagcserém. - ki öltötte Louisra a nyelvét aztán felállt és öltözni kezdett.

- Nessz fordulj el mert még a végén megszereted valamelyikőnk izmos testét. - kacsintott egyet Zayn.

- Azt kétlem. - elfordultam majd egy pár perc múlva bejött egy nő.

- Srácok kezdünk. - kimentem velük a színpad széléig onnan pedig már szaladtak ki. Boldogan néztem őket mert annyira jól csinálták. Az utolsó szám a Moments volt.

- Ezt a számot egy számomra nagyon kedves lánynak ajánlom. - Liam rám nézett és kacsintott egyet. Éreztem ahogy vörösödöm és olvadok el. Miközben Liam énekelt Louis elkiáltotta magát a mikrofonba hogy Vanessza. De ő sem úszta meg mert Liam azt kiabálta hogy Eleanor. A koncert végén következett a dedikálás ahol persze nekem is részt kellett vennem amit nem értettem. 

- Liam miért van itt 6 szék? - kérdeztem.

- Hát azért mert te is leülsz nem hagyjuk hogy órákat álldogálj. - mosolygott én pedig leültem. Meglepődtem mikor egy lány kért tőlem autó grammot és utána sok más is. Ami viszont zavart hogy sok nálam Csinosabb lány flörtölt Liammel. Tudom hogy nem kell féltékenynek lenne mert engem szeret de akkor is. A srácok elég sok telefonszámot kaptak és persze Liamet is beleértem. Mikor haza értünk már késő volt így mindenki elvonult a szobájába én pedig Liamhez.
- Na és melyiket hívod fel először? - kérdeztem és közben levágtam a táskámat az ágyára.
- Ezt... - fogott egy cetlit és már hívta is. Elmondhatatlanul féltékeny voltam. Csörgött a telefonom amit mérgesen el is kezdtem keresni. Mikor megláttam a telefonomon Liam mosolygós képét egyből elszállt a mérgem. 
- Szóval az az én cetlim. - léptem közel hozzá.
- Hát megtartottam. - adott egy puszit az orromra majd a számra. Neki nyomott a falnak és egyre szenvedélyesebben csókolt. Mikor a nyakamhoz ért eltoltam magamtól.
- Liam, ne.
- Miért? Mi a baj? Nem szeretsz? - kiskutya szemekkel nézett rám amiket imádok. Leültem az ágyra ő pedig mellém.
- Dehogyis nem szeretlek csak az az igazság hogy én még... - elhallgattam és lehajtottam a fejem. - Nem voltam még fiúval és ez nekem nagyon ciki. - kezét az államra tette és fel emelte a fejemet úgy hogy a szemembe tudjon nézni.
- Szerintem nem az. Sőt nekem nagyon is bejön. - kacsintott egyet majd a homlokát az enyémnek támasztotta. - És addig várok amíg szeretnéd. Oké?
- Oké. - megcsókolt.
- Liam adsz egy pizsamát léci?
- Minek, aludj bugyiba meg melltartóba! - kacsintott és a szemöldökét föl le húzogatta.
- Nem, kérek szépen egy pizsamát. - adott egy jó nagy pólót aminek "Liam szaga" volt.
- Csini vagy. 
- Tudom. - befeküdtem mellé az ágyba és adott egy puszit.
- Hát aztán te is szerény vagy! - nevetettünk még egy sort, majd elaludtunk. Reggel olyan jó érzés volt Liam karjaiban ébredni. Olyan volt mint egy álom. 

- A mai napot nem töltjük együtt? - kérdeztem ő pedig rám nézett gyönyörű szemeivel. Nem is tudom hogy hogy érdemeltem meg őt?!
- Sajnálom, de nem lehet. A srácokkal ma lesz a klip forgatás. De El itthon lesz úgy hogy lehet egy csajos napotok. Legalább jobban megismeritek egymást.
- Oké. - mosolyogtam majd lementünk a többiekhez. A srácok azonnal elmentek mi meg ketteseben maradtunk El-el.
- Nessz hogy ismerted meg Liamet...
- Találkoztunk egy parkban de először Harrynek gondolt majd magának. Röviden ennyi és ti Lou-val?
- Hát már One Directionos volt mikor megismertem. Bejöttek a fiúkkal a Nando's-ba és elment a piájukért. Egyikőnk sem figyel hogy merre megyünk így rám öntötte az üdítőjét. Nem volt kellemes de amint belenéztem a szemébe minden haragom elszállt. Azonnal beleszerettem  Az egész napot együtt töltöttük aztán randiztunk és ennyi.
- Értem. - mindent megbeszéltünk egymással. Igazuk volt a srácoknak nagyon jó barátnő. Kiköpött olyan mint Louis. Komolyan minden hülyeségben benne van. Lou keresve sem találna nála jobbat az biztos. Elmentünk fagyizni, manikűröshöz ebédeltünk majd 3 óra körül haza tévedtünk.
- Sziasztok. Milyen volt a klip forgatás? - kérdezte és leültem Liam ölébe a kanapéra.
- Hát egész jó. Kivéve egy embernek! - mondta Niall és Zaynre nézett akinek a szeme olyan volt mint ha kék, lila, zöld és barna szemfestékkel ki lett volna festve.
- Zayn veled meg mi történt? - kérdezte El és mind ketten már a földet vertük a röhögéstől mert elég vicces látvány volt.
- Hát a forgatás végén Perryvel elmentünk fagyizni ami nem sikerült túl jól...
- Ja, látjuk. - röhögtem de Liam haragosan nézett rám. - Folytasd.
- Szóval elmentem a mosdóba és mikor vissza mentem Perry egy pasival beszélgetett. Kicsit féltékeny lettem egyre közeledte és amiket mondott a srác neki nagyon felzaklattak. Durva volt. Oda mentem aztán felállt a csávó és azt mondta hogy már az övé besokalltam behúztam neki ő is nekem. Utána meg eljöttünk. - leült a fotelbe Lou pedig hozott neki egy fagyasztott borsos zacskót amivel jegelni kezdte a szemét.
- Ügyes vagy. Ilyen a szerelem. - hozzá bújtam Liamhez és megcsókoltam.
- Fujjj... Ne nyálazzatok már... - mondta Niall.
- Mert el fogod hányni magad? - vágtam vissza. - Komolyan mi meg attól hányjuk el magunkat ahogyan eszel... Jó bocs ez durva volt.
- Semmi baj Vancsessza. - oda jött és adott egy nagy puszit.
- Na na na ő az én Csajom Horan.  - szólt rá Liam.
- Na jól van akkor ne hogy még a végén te is féltékeny legyél. - bólintottam Niallnek és mind a ketten megpusziltuk.
- Ezt imádtam. - mutatott rám. - De ez fura volt. - mutatott Niallre.
- Na srácok még meddig fogtok pusziszkodni? - kérdezte Harry.
- Abba hagytuk. Nesz nem megyünk fel késő van már. - felmentünk mert eléggé elbeszélgettük az időt. Elmentem zuhanyozni majd Liam is és aludni. 

~18.rész~ Love Liam and 1D

Sziasztok itt az új rész... Köszönöm a komikat és a sok megtekintőt is. Most próbálkozzunk mondjuk meg 3 komival :D  Ez a töri még nem tudom hogy hány részes lesz. Most tartok a 25 -nél úgy hogy még meglátjuk. Na de nem untatlak tovább titeket. Jó olvasást.


- Jó napot! Ön Vanessza Darson Liam Payne hozzátartozója?
- Igen én vagyok. Mi történt?
- Örömmel mondhatom hogy Mr. Payne felébredt és egyfolytában a maga nevét mondogatja. Ha szeretne bejöhet most kivételesen megengedjük mert nem biztos hogy Liam fog tudni így aludni. - hatalmas kő esett le a szívemről. Életem szerelmes Fölébredt.
- Azonnal megyünk. - kinyomtam és Lou nyakába ugrottam.
- Fölébredt. Fölébredt. - bementünk a kórházba a srácokkal. Mikor beértünk Liamet végre mosolyogni láttam. Annyira jó volt újra így látni. Amikor beléptem a szobájába rám emelte mogyoró barna szemeit és mosolygott.
- Mizu? - kérdezte.
- Hogy mizu? De amúgy semmi és veled? - poénkodtam ahogy ő is. Próbáltam takarni a kezemet amely egy fehér kendőfélével volt elszorítva de észre vette.
- Megmaradok! De mi történt a kezeddel? - ránéztem és láttam hogy a fehér kendőből piros lett.
- Semmi. - dugdostam a hátam mögé.
- Nessz, nekem nem tudsz hazudni. Mit csináltál? - kicsit komolyabbra váltott a hangja. Leültem az ágya szélére és hagytam hogy kibontsa a kezemet a kötésből. Mikor meglátta könnybe lábadt a szeme, ahogy nekem is.
- Ezt miért csináltad? Kitalálom miattam, igaz?
- Nem is teljesen miattad. Na jó azt mondták hogy nem biztos hogy túléled és én nem akartam nélküled élni. Ha Louis nincs lehet nem ülök itt. Ő törte be az ajtódat mert nem akartam kinyitni, és ő is kötötte be.
- Te nem vagy eszednél kicsim. - megsimogatta az arcomat de akkor belépett az orvos. Amint meglátta a kezemet mindjárt oda rohant.
- Mi történt? Miért csinálta? Ezt most azonnal be kell kötözni mert el fog fertőződni. - előhúzott egy hosszú gézdarabot egy szekrényből és bekötözte. Úgy nézett ki mint egy karkötő persze Liam egyből rajzolt is rá. Ez állt rajta: LOVE LIAM AND 1D.
- A srácok hol vannak? - kérdezte Liam.
- Kint. Hívjam be őket?
- Aha. - behívtam őket én pedig felszívódtam. Had beszéljék meg a fiús dolgaikat 5-en. Lementem kávéztam egyet majd vissza mentem.
- Nessz, gyere indulunk! - szólt Niall. Adtam Liamnek egy csókot majd haza mentünk. Sikerült gyorsan elaludnom is.

/1 és fél héttel később/

- Liam készen vagy? - kérdeztem és már cipzároztam be a bőröndjét.
- Igen! Menjünk gyalog. Adjuk oda a srácoknak a bőröndöt és sétáljunk. - nagy nehezen bele egyeztem és elindultunk. Nagyon sokat beszélgettünk és nézelődtünk. Közben elmentünk fagyizni és beugrottunk mi hozzánk is.
- Sziasztok. - köszönt anya.
- Jó napot! - köszönt Liam is. - Hello - köszöntem én is.
- Liam hogy érzed magad?
- Köszönöm jobban!
- Kincsem mi az a kezeden? - nézett anya a fehér fáslira.
- Semmi.
- Vanessza mi az?
- Pár napja leejtettem a poharamat a fiúknál és elvágta a kezemet. Liam orvosa pedig bekötözte. - Liammel felmentünk a szobámba és twitcamoztunk. Liam kezdte.
- Helló srácok! Olvastam az üzeneteket és nyugodjatok meg jól vagyok. Hála egy embernek aki ha nincs lehet nem tudtam volna végig csinálni ezt az egészet. Sok lelket öntött belém és... - elhallgatott és rám nézett majd kacsintott egyet.
- És szeretem. Sokan azt kértétek hogy mutassam be nektek. - legyintett egyet hogy menjek oda. - Srácok ő itt Vanessza Elena Darson. - adott egy puszit az arcomra.
- Sziasztok. Vanessza vagyok de szólítsatok csak Nessznek. - integettem és egy 1000 wattos mosolyt is eresztettem. Millió kérdést tettek föl és mi mindre válaszoltunk is. Liamet este már nem engedtem haza így ott aludt nálunk.

~17.rész~ Lehet hogy nem látom soha többé.                 

Hát itt az új rész. Léci írjatok bővebb komikat hogy szerintetek mi lett rossz... Köszi... Komizz, Iratkozz fel rendszeres olvasónak :D
Ezt a zenét hallgasd közben Katt ide 

Nagy szemekkel nézett ránk az orvos és lehajtotta a fejét.

- Hát attól félünk hogy a veséi nem fogják bírni, nagyon mesgsérültek… - mikor ezt kimondta a szívem darabokra tört. - És hogy ezt a hetet sem fogja túlélni. 

- Neeeeeeeemmm. - ordítottam egyet és a földre rogytam. 

- Kérnek egy nyugtatót? - kérdezte az orvos Nialltől. Nekem kért egyet ami nem nagyon segített. Oda kint ültünk mikor a srácok is megérkeztek. 

- Sziasztok. - köszöntek boldogan de mikor megláttak minket mindjárt lefagyott a mosoly az arcukról.

- Mi történt? - kérdezte Lou.

- Lehet hogy Liam nem éli túl. - Louis egyből sírni kezdett és El nyakába borult. A többiek meg csak néztek mert még felfogni sem volt idejük. Ezek a srácok eszméletlenül szeretik egymást. 2 éve ismerik egymást de szinte szétválaszthatatlanok. 

- Ez nem lehet igaz. - mondta Harry és elviharzott. Csak ott ültünk és vártuk hogy a doki kijöjjön és végre mondjon valamit. Már vagy 4 óra volt mikor ki jött. Gyorsan fölpattantam és oda mentem hozzá.

- Hogy van?

- Ha a ma estét túl éli akkor túl van a legrosszabbon. De most kérem menjenek haza. Nincs értelme itt maradni mert most nem tudnak be menni. Aludjanak egyet és holnap délután jöjjenek be akkor többet tudunk mondani. Ha pedig valami van akkor hívjuk önöket. - mondta Zaynnek aki megfogott engem és levitt a kocsihoz. Mikor haza értünk kajáltunk én elmentem zuhanyozni és bezárkóztam Liam szobájába. Bekapcsoltam a laptopját és Twittereztem. Kaptam leveleket hogy mi van Liammel és hogy tényleg  járunk-e. Volt amelyikre válaszoltam de csak sírni tudtam. Nézegettem Liamről képeket meg videókat. 
       

Ezek azok a mosolyok amiket az elmúlt napokban nem láttam és lehet hogy nem is fogok többet?! Ha elvesztem Liamet azt nem élem túl. Kisétáltam a fürdőszobába egy pohár vízért de lelöktem a poharamat és eltört. A szilánkok a földön voltak letérdeltem és megfogtam egyet. Kezemet ökölbe szorítottam és a csuklómat kezdtem vágni. Csak néztem ahogya vré utat tör magának a bőröm alatt és a felszínre tör. A padlón már egy kisebb tócsa volt mikor valaki kopogott.
- Nessz engedj be! - mondta Lou és az ajtón dörömbölt.
- Menj el innen. - ordítottam és egyre jobban ömlött a vér a kezemből.
- Vanessza Elena Darson most azonnal engedj be vagy betöröm az ajtódat. - nem mehettem így ki. Úgy hogy inkább hagytam hátha elmegy. De nem ment el elkezdte rugdosni az ajtót és betörte. Egy pillantás alatt a fürdő ajtóban volt mérgesen és sajnálkozva nézett rám.
- Jaj te lány. Miért tetted ezt? - kérdezte és közben szorította el a kezemet hogy ne vérezzen még jobban. Fájt iszonyatosan de ki kellett bírnom. Egy pár könnycsepp kicsordult de nem érdekelt csak Liam. Csak az hogy ha meghal én nem élem túl és nélküle élni sem akarok.
- Liam... Ha ő nem lesz többé én sem akarok.... - csuklott el a hangom.
- Ne mondd ilyet. - hallottam hogy csörgött a telefonom. Kimentem és láttam hogy "kórház". Megdermedtem és nem tudtam lélegezni sem. Egyből elkapott a sírás de muszáj volt fölvennem. Nagyon féltem attól hogy valami rosszat fognak mondani.
- Jó napot! - elcsuklott a hangom és Louisra néztem

~16.rész~ Nyugodj meg nem lesz semmi baja!

Sziasztok. Bocsi hogy ez rövid lett de a következők meg már nagyon hosszúak lesznek mivel megírtam előre. A komiaitoknak nagyon örültem. Köszi. Most is legyen léci. Na de nem untatlak tovább titeket itt a rész :*

Ahogy ott álltam( Louis felállított) és néztem Liamet ledermedtem. Gépekre volt kötözve és aludt. Ne tudtam elhinni hogy ez hogy történhetett. Életem szerelme itt fekszik, és még csak beszélni sem tudok vele. Hogy lehet ez?
- Liam! Ne. – rogytam az ágya mellé. Louis egyfolytában nyugtatott ami nagyon jó érzés volt. Jó volt hogy tudtam van valaki mellettem és nem maradok egyedül.
- Nessz nyugodj meg kérlek. Nem lesz semmi baja, fel fog épülni.
- Nem tudok megnyugodni.

- Pedig meg kell. – tovább nem beszélgettünk csak néztük Liamet. El sem tudom hinni hogy ez történt. - Erősnek kell lenned. - törte meg a csendet ami a szívemig hatott és próbáltam erős maradni. 

/Este/

- Nessz gyere menjünk haza. – szólt be Zayn a szobába.

- Menjetek, én maradok.

- Szükséged van az alvásra.

- Nem nekem Liamre van szükségem. – Zayn behívta Louist akire mindig hallgatok. Nem tudom miért olyan nekem mintha a bátyám lenne.

- Vanessza gyere. Nem emésztheted itt magad. Holnap is bejövünk. – értettem a szóból adtam Liamnek egy puszit és elindultunk haza. Hazza vezetett mert én Lou mellett akartam maradni. Mikor a házunk elé értünk egy csomó újságíró és fotós volt ott. Anyuék nem voltak otthon így megetettem Chestert és elmentem a fiúkhoz aludni. Niallnél aludtam este.

- Niall mi lesz ha Liam nem gyógyul meg? – kérdeztem és közben a kajálást abba hagyta.

- Nessz, nem mondhatsz ilyet. Ilyenre gondolnod sem szabad. Liam erős fiú mindig is jól bírta a strapát meg fog gyógyulni és lassan itthon fogja az észt osztani nekünk. – szorosan magához húzott ami jól esett. Még alig ismernek 2 hete és máris ennyire szeretnek. Ők a világ legjobb barátai.

- De akkor is én nagyon félek. Olyan bűntudatom van hogy ott hagytam.

- Tudod mit holnap reggel korán felkelünk és bemegyünk hozzá?! Mit szólsz?

- Rendben és köszi. – adott egy puszit és mély álomba merültünk. Másnap reggel Niall ébresztett egy tálca reggelivel.

- Jó reggel Királylány.

- Jó reggel. – elém rakta a tálcát és addig tömte belém a kaját míg el nem fogyott. Majd bementünk Liamhez akit az orvos vizsgált. Vagy fél órát ott vártunk kint mikor kijött. Görcsbe rándult a gyomrom és rám jött a sírás amit sikeresen vissza is tudtam tartani.

- Doktor úr. Hogy van?

~15.rész~ Miért pont ő?

Nem lehet megunni :D XD

Sziasztok itt az új rész. Bocsi hogy ha kicsit össze csaptam de próbáltam minnél előbb megírni nektek. Komizni ér. 2 komi és hozom a kövit :D

- Tegnap este egy fiú hazafelé sétált. Késő volt már nagyon. Egy banda támadt rá 5-en voltak. Kettőt sikerült neki leütnie de a többi lefogta és elkezdte ütni. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba. - mondta a bemondó csaj. Kaptam a telefonomat és tárcsáztam Zayn számát.

- Zayn. Hol van Liam?

- Nessz nyugi. - ideges volt a hangja. - Nincs semmi baja.

- Zayn. - ordítottam bele a telefonba. - Hol vagytok?

- A London Eye melletti kórházban. - gyorsan felöltöztem és leszaladtam apuhoz.

- Apa vigyél el a London Eye melletti kórházhoz. Baj van! - kiabáltam és húztam a cipőmet.

- Mi történt?

- Liam bent van. - bepattantunk a kocsiba és elindultunk.

- Jó napot. Liam Payne melyik szobában van?

- Egy pillanat! - nézegette a recepciós a számítógépet. - Intenzív osztály a 4-dik emeletén és a 201 -es szobában. – fel szaladtam és ott találtam a többieket. Volt egy ablak a kórtermén. Mikor megláttam rosszul lettem. Miért pont ő?

- Liam! Nem nem lehet igaz. - be akartam menni hozzá de Niall lefogott.

- Nem mehetsz be hozzá. - nyugtatott.

- Nem érdekel, látnom kell. Hallanom hogy lélegzik. - nem tudott érdekelni semmi csak Liam. Az sem hogy az emberek, orvosok és nővérek bolondnak néznek Semmi.

- Nessz, sajnálom. - jött oda Louis és átölelt. Éreztem ahogy a lábam alól kicsúszik a talaj s a földre csúszok és velem együtt Lou is. Ott zokogtam a földön és ölelgettem Lout. Miért nem maradtál ott nálunk? Kellett neked ilyen későn Egyedül sétálgatnod. Arcomat Louis vállába temettem és sírtam. Apunak is el kellett mennie de nem szívesen ment. A fiúk azt mondták neki hogy menjen majd vigyáznak rám. Vagy 10 percen keresztül sírtam Louis pedig tűrte. Leültetett egy székre és ott sírtam tovább. Mikor kijött az orvos mindenki letámadta.

- Hogy van? – kérdezte El.

- Hát az állapota stabil már nincs életveszélyben, de több súlyos sérülése is van. Mikor behozták ide akkor még tudott beszélni és fönt volt, de most lehetséges hogy egy ideig nem ébred fel. A veséjével vannak nagyobb bajok. De azokat sajnos csak akkor tudjuk megállapítani mikor már a sérülések nagy része elmúlt mert akadályoznak néhány vizsgálatot addig sajnos nem. Az arcával nincs semmi baj azon csak pár karcolás van. – szörnyű volt ezt hallgatni olyan mint ha ki akarnák tépni a szívem egyik legfontosabb darabját a helyéről. És ki tudja hogy vissza kapom.

- És doktor úr be lehet menni hozzá? – kérdezte Louis közben pedig még mindig engem szorongatott.

- Hát egyszerre csak 2 ember menjen be. – mondta és elment. A srácok úgy döntöttek hogy menjünk be mi ketten Lou-val. Mikor bementünk ismét a földre rogytam és elkapott a síró görcs.

~14.rész~ Boszorkányok                                                 

Sziasztok tudom hogy ez most rövid lett de ígérem innentől indul be a sztori és lesz izgis. 2 komi és jön a kövi :D

Lementünk a srácokhoz kézen fogva akik hatalmasat néztek.
- Ti...? Mióta...? De ti nem utáljátok egymást? - kérdezte Zayn és alig jutott levegőhöz. Louis csak mosolygott de olyan "én tudtam hogy ez lesz,, mosoly volt.
- Hát... Mi... Liam mondd te! - én nem tudtam hogy elmondani.
- Együtt vagyunk. - rátette a vállamra a kezét és magához húzott. Egyedül Lou és Harry mosolygott a többieknek még mindig nem volt reakciójuk.
- Gratula Haver. - jött Louis és kacsintott egyet rám. Pacsizott egyet Liammel majd leültünk mi is a kanapéra. Ott ültünk és néztük a tv-t. Már mint néztük volna ha nem kapcsolják el állandóan minden honnan.
- Hé kapcsolt vissza!!- ordítottam Niallre aki egyből vissza kapcsolta.

"Liam Payne a One Direciton érzelmes szépfiúja és Danielle Peazer az x-faktor táncosa szakítottak. 2 évig boldogították egymást de most útjaik külön váltak. Ennek talán van köze ahhoz hogy Harry Styles (One Direction) és Vanessza Darson is szétváltak? Lehet hogy Liam és Vanessza nem lesz sokáig szingli. Majd kiderül.,,

- Boszorkányok. Ezek meg honnan tudnak mindent. Kb. 10 perce járunk?
- Nyugi. Egyszer úgy is megtudják.
- Most jut eszembe kezd későre járni. Nekem mennem kell haza.
- Elkísérlek. De most sétáljunk.
- Oké. - elköszöntem a fiúktól és elindultunk haza. Sötétedésre értünk haza. Anya bevállalta a kórházban az esti műszakot így csak apa volt otthon.
- Szia.
- Sziasztok! - mondta és fel kelt a laptopja elől. - Hát ti?
- Jó estét. Liam Payne vagyok. - kezet fogtak és apa kérdőn nézett rám.
- Apa Liam a barátom. Harryvel szakítottunk. - elmeséltük neki az egész történetet de többre nem jutott idő mert Liamnek mennie kellett. Mondtam neki hogy aludjon itt nálunk mert már nagyon sötét van de nem akart mert holnap koncertjük van. Mikor elment elmentem zuhanyozni majd aludni. Reggel korán keltem bekapcsoltam lent a tv - t és a hírek mentek. Mikor elkezdtem nézni könnybe lábadt a szemem.

~13.rész~ Most már nincs Harry?!                                                                      

Hát itt az új rész.  Nincs sok hozzá fűzni valóm. Komizzatok :D Puszi Vani:D

Harry lépett be rajta. Nem tudtam mit tenni így elhúztam a kezemet Liaméből. Féltem hogy mit fog csinálni.
- Harry megmagyarázom... - álltam föl és mentem Harry után. Bementem utána szobába és az ágyon találtam.
- Semmi baj. -rám nézett és mosolygott.
- Hm? - nem értettem hogy ezt miért mondja.
- Tudom hogy nem vagy belém szerelmes! Hogy Liamet szereted. Bevallom először én is szerelmes voltam beléd de az elmúlt és most már csak úgy érzek irántad mint egy barát iránt.
- Értem. Hát akkor barátok?
- Barátok. - megöleltük egymást.
- Na akkor mesélj, van valaki aki bejön? - húzogattam a szemöldököm amire ő csak elvörösödött.
- Hát van. - lehajtotta a fejét.
- És ki az? Hány éves? Mesélj róla!
- Hát Caroline Flacknek hívják. - még mindig nem nézett rám.
- Mondd róla valamit?!
- Biztos hogy nem mondod el senkinek? - szinte már suttogott.
- Nem.
- Hát... 33 éves. - néztem rá nagy szemekkel.
- 33? - kicsit feljebb emeltem a hangomat
- Shhh. Halkabban. Nem tudja senki sem csak te.
- Nyugi nem mondom el senkinek de 15 évvel idősebb nálad!
- Tudom, de ismersz.
- Igen, ismerlek. Na de most megyek mert ott hagytam Liamet és...
- Nem kell mentegetőznöd. Nektek is sok mindent meg kell beszélnetek... - kacsintott egye majd átmentem Liamhez aki az ágyon ült és a laptopjához beszélt.
- Hát Danivel tényleg szakítottunk és sajnálom. Ez már nem ment volna kettőnk között. - rám nézett és mosolyogni kezdett. - Hát asszem most megyek. Sziasztok Directionerek majd még beszélünk. - félre rakta a gépet és maga mellé ültetett.
- Mit mondott Harry? - rám emelte mogyoró barna szemeit amiben el tudok veszni és szokás szerint most is sikerült. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme?
- Hát téged ki fog nyírni!
- Ez most komoly? - csodálkozott és a szemeiben félelem jelent meg.
- De hogy is. Nem haragszik igazából ő sem szerelmes már belém mert egy másik lányt szeret.
- Értem, de ezt most megbánod. - egy huncut mosolyt eresztett felém majd elkezdett csikálni.
- Liam hagyd abba! - nevettem és már a könnyem is folyni kezdett. Már ott kötöttünk ki hogy rajtam feküdt és még mindig csikált. Egyszer csak abba hagyta és a szemembe nézett. Ismét elvesztem a szemeiben. Feje egyre közeledett az enyémhez majd a száját az enyémre tette. De egy pár másodperc múlva elváltunk egymástól.
- Most már nincs Harry?!
- Nincs. De akkor is Liam. Most szakítottunk mind a ketten. És...
- Emlékszel mikor a parkban találkoztunk?
- Igen.
- Én már azóta Szerelmes vagyok beléd de nem mertem elmondani és azt sem tudtam hogy Danivel mit tegyek. De Szeretlek.
- Én is de amiket 2 napja mondtál. Nehéz megbocsájtani...
- Értem.-lehajtotta a fejét és láttam hogy egy könnycsepp legördül az arcán. Talán ennyire megbánta volna? Akkor tényleg teljes szívéből szeret?
- Liam. Azt nem mondtam hogy meg sem tudom bocsátani... - egyből felnézett én pedig csak mosolyogni tudtam. Ismét megcsókolt és éreztem hogy tényleg teljes szívéből szeret. Kicsit eltoltam magamtól aminek nem nagyon örült.
- Én is szeretlek! - olyan nagy mosoly ült ki az arcára amit még soha életemben nem láttam. És most végre én is boldog voltam.

Ha tetszett--> Komizz

~12.rész~ Ismerlek                                              

Éjfél tájt felhívott valaki telefonon. Kómásan felvettem és bele szóltam.
- Halo?!
- Hello Nessz.
- Mit akarsz ilyen későn Harry?
- Mi az már fel se hívhatlak?
- Harry te részeg vagy?
- Hát lehet hogy ittam egy két pohárkával!- elkezdett csuklani amitől belőlem előtört a nevetés.
- Mi lenne ha átmennék hozzád?
- Nem jössz át. Mész aludni. Különben is részegen nem engedem hogy vezess.
- Nem vagyok részeg.
- Szia Harry.  - kinyomtam a telefont és vissza aludtam. Reggel Chester ébresztett. Elvittem sétálni megetettem és átmentem a fiúkhoz. Mindenki a kanapén ült és Tv-zett.
- Sziasztok!
- Hi! - egyszerre mondták ezt.
- Na mi van srácok, sok volt a tegnap esti buli? - emeltem föl egy kicsit a hangom.
- Ne ordítozz szétreped a fejem. - panaszkodott Niall.
- Mi megmondtuk Liammel hogy ne igyatok annyit de ti azt mondtátok hogy bírátok. Tessék itt az eredménye. - szidta őket Lou én meg csak röhögtem.
- Liam hol van? - kérdeztem mert sehol sem láttam a barna csillogó szemeit.
- A szobájában gubbaszt tegnap este óta. Még fürödni sem jött ki.
- Na jó megnézem. - fölmentem és kopogtam.
- Ki az?
- Nessz. - kattant a zár és beengedett. Lövésem sem volt hogy mi lehet a baja.
- Mi a baj? - ültem le mellé az ágyra jó közel hozzá.
- Semmi.
- Liam, látom rajtad! Ismerlek már annyira hogy tudjam valami bajod van. - nem szólt semmit. Tudtam hogy valami baja van. - Bennem megbízhatsz.
- Jól van. Van egy lány, akibe már egy ideje bele vagyok zúgva. Igaz hogy Daniellel voltam együtt de már éreztem valamit ez a lány iránt. Valami megragadott benne. Aztán nagyon össze vesztünk. Olyan dolgokat vágtam a fejéhez amik nem voltak igazak és csak a düh beszélt belőlem. Ez a lány viszont ezt mind nem tudja mert az egyik legjobb barátommal van együtt. - meglepett ez a kis története.
- És ki ez a lány? A bandából jár valakivel?
- Hát ideje megtudnod szóval igen.
- El? Perry?
- Nem és nem.
- Akkor ki?... - nem szóltam egy ideig ő pedig csak nézett rám. Egy idő után leesett hogy én vagyok az a lány.
- Én? - éreztem ahogy vörösödök és Liam is.
- Igen. .- ezt már szinte érthetetlenül mondta, de én értettem. Most mit tegyek? Harry azt hiszi hogy szeretem. És Liam is.
- Akkor most mi lesz?
- Nem tudom. - egyre közelebb jött hozzám addig míg már össze ért az orrunk. Lehajtottam a fejem de ő kezét az államra tette és felemelte. Arca egyre csak közeledett az enyémhez a szánk már szinte majd nem össze ért. Meg akart csókolni de én nem hagytam. Mi ütött belém? Már mióta várok erre? Hisz szeretem.
- Ne haragudj, de Harry...
- Harry... - bólogatott és láttam könnyek szöknek a szemébe.
- Liam szeretsz?
- Igen amióta csak megismertelek. Ne haragudj hogy olyan dolgokat vágtam a fejedhez. Csak akkor nagyon elborult az agyam és nem tudtam mit csinálok. - megfogta a kezemet és nyílt az ajtó.

Sziasztok itt az új rész. Szerintem innentől kezd beindulni a töri de ezt döntsétek el ti... Komizzatok. Legyen meg a 2 komi ha nem lesz Szerdán jön az új rész :D Puszi Vani :D

~11.rész~ Szereted?                                               

Sziasztok itt az új rész. Az előző részhez sok megtekintést kaptam és nagyon örültem neki most mondjuk legyen 1 komi és 13 megtekintés felett... Puszi :D <3
Ránéztem Harryre ő pedig bólintott hogy menjek. Bementünk Liam szobájába persze én kicsit undorodva.
- Na mondd, mit akarsz? Megint ordítozni? - néztem rá lenézően.
- Nem. Nessz sajnálom a tegnapit. Neked volt igazad. Olyan szörnyű dolgokat vágtam hozzád amiket nem kellett volna.
- Ha tegnap nem beszéltél volna így velem akkor most nem kéne bocsánatot kérned meg mentegetőznöd.
- De én sajnálom...
- Liam ennek nincs értelme. Én nem akartam neked rosszat csak annyit hogy boldog legyél. Nem tudtam hogy mondjam el neked de muszáj volt. Te pedig e miatt megaláztál és azt mondtad hogy Utálsz...
- Nessz én nem utállak ha nem... - elcsuklott a hangja és nem folytatta.
- Ha nem? Mondd! - parancsoltam rá.
- Semmi hagyjuk. Nem akarok róla beszélni.
- Liam most miért vagy ilyen más? Eddig szemétkedtél most miért vagy ilyen? Hol van a régi Liam?
- Nem tudom. Én magam sem tudom hova lett. Talán egy lány lopta el a szívemet amiben a régi Liamet hordozom. Ott van nála.
- És viszont szeret?
- Nem hiszem. Az egyik legjobb barátommal jár.
- De te szereted mind a kettőjüket és nem akarod megbántani a barátodat sem igaz?
- Igen. Majd egyszer rá jön az a csodálatos lány. Nem mondhatom el neki mert mással van együtt. - mosolygott és nekem ebbe a mondatába bele sajdult a szívem. Szerelemes. Egy másik lányba, nem belém. Elmondhatatlanul fájt hogy én Harryt átverem.
- Remélem! De most menjünk. - ha többet mondok elkezdek bőgni mint egy 5 éves.
- Várj Nessz. - megfogta a csuklóm nekem pedig a pillangók jelentkeztek a gyomromban. - Kösz hogy meghallgattál. Annak ellenére is hogy szemét barom módon viselkedtem veled.
- Én is az voltam. És nem kellett volna megpofoznom téged. Sajnálom.
- Meg van bocsájtva. - lementünk a többiekhez majd beszélgettünk. A srácok megmutatták a tetkóikat amiből rengetek van. Liam magára varratta Dani kezdőbetűjét. (D betűt). És meg sem bánta. Azt mondta azért csináltatta mert Dani volt az első nagy szerelme. Bár egy V betű lenne ott. De az max Harrynél lehetséges aminek persze nem örülnék mivel Nem szeretem.
- Srácok nekem mennem kell! - álltam föl és fogtam már a táskámat is.
- Jól van.- Harry már fogta is a kocsikulcsot hogy haza visz.
- Liam haza vinnéd Vanesszát?
- Ja, de miért?
- Mert már ittam. Így meg nem igazán akarok a volán mögé ülni. - elbúcsúztam Hazzatól és beültünk a kocsiba. Egy örökké valóságnak tűnt az út. Talán a sok lámpa miatt.
- Látom nagyon jól el vagytok Hazzaval. - mondta Liam. Pedig imádkoztam hogy csak ezt a témát ne hozza fel.
- Igen.
- Szereted? - na erre most mit mondjak. Nem nem szeretem csak azért vagyok vele hátha elfelejtelek Téged. De nem megy egyre jobban beléd szeretek. Imádom a szemedet, a hajadat és a mosolyodat. Az ilyen pillanatokat szeretem mikor rendes vagy velem.
- Igen. - hazudtam és ez a szó annyira fájt mintha egy kés nyeltem volna le keresztbe. Szerencsére haza értünk. Elköszöntem Liamtől és bementem a házba. Elvittem Chestert sétálni majd zuhanyozni és aludni.

~10.rész~ Viszlát Dani                                                                  

Kattints rá <3

Hát itt az új rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Tudom hogy rövid lett de talán a tartalma kárpótol titeket :D Puszi Vani :D



- Nessz mi történt? - kérdezte Harry én pedig az ölébe feküdtem.
- Semmi. -  még mindig záporoztak a könnyeim. Csak Liam szavaira tudtam gondolni. Nem vagy szerelmes Harrybe és csak az életemet akarod tönkre tenni. Könyörgöm pont hogy jót akarok neked mivel SZERETLEK, de ezt te nem tudod. Nem akarok neked rosszat csak azt hogy boldog legyél. Velem. De te ahelyett hogy szeretnél utálsz és nekem is ezt kéne tennem, de nem megy.
- Nessz, kérlek ne sírj. - csak ennyit hallottam és éreztem hogy valaki letörli a könnyeimet. Simogatott én pedig elaludtam Liam hangjára. Arra amiket mondott a fejemben csengtek a szavai újra és újra. Mikor fölébredtem Harry még aludt. Olyan aranyosan szunyókált. Nem volt erőm fel kelni úgy hogy az ágyban maradtam és hozzá bújtam. De erre sajnos felébredt. Nem akartam felkelteni de főleg nem beszélgetni. Egyedül akartam lenni nem beszélgetni.
- Jó reggelt! - adott egy puszit.
- Jó reggelt.
- Nessz nem akarod elmesélni hogy mi történt tegnap este?
- Nem, nem fontos. - gyorsan leakartam zárni a témát, mert fájtak Liam szavai és szeretem még mindig. De egyben utálom is. Vagy talán az utálat vonzódás? Még én sem tudom de ahogy tegnap este beszélt velem... Azt nem fogom neki egy könnyen megbocsájtani.
- Nem megyünk le?
- De. - adott egy egyszerű választ majd lementünk. Lent volt mindenki. Dani és El épp beszélgettek az ajtóban. Mikor lementünk Dani oda jött hozzám Harry pedig elment. Nem akartam vele beszélni. Hihetetlen hogy ezt tette Liammel. Én nem lennék képes ilyenre. De belém nem is szerelmes.
- Nessz, kösz hogy el mondtad Liamnek! - mondta és mosolygott is.
- Tessék?
- Hát legalább most már nem kell átvernem. Én nem mertem neki elmondani mert tudom hogy én vagyok neki az első szerelme vagyis voltam. Én már nem éreztem az a szikrát ami régen volt.
- Értem. Pedig na azt hittem hogy haragudni fogsz?!
- De hogy rád nem haragszom. Liam haragszik mind kettőnkre.
- Igen azt tudom tegnap nagyon össze vesztünk.
- Na de most megyek. Remélem találkozunk még és beszélünk is. Örülök hogy megismertelek és remélem Liam lesz a befutó.  - az utolsó szavakat már suttogta.
- Várj Dani ezt meg hogy értetted.
- Nessz nem ma jöttem le a falvédőről. Látszott nagyon. Már mint nem annyira de én kiszúrtam.
- Értem. Amúgy én is örülök hogy megismertelek. - megöleltük egymást és jött egy nem kívánt személy. Liam rám majd Danire nézett. De én rám máshogy. Nem tudom hogy mi volt benne másabb de nem sokáig néztem. Elegem van belőle.
- Hidd el érez irántad valamit. - súgta nekem Dani majd a srácoktól is elköszönt és elment.
- Vanessza beszélhetnénk? - kérdezte Liam.
- Miért? Miért akarsz velem beszélni? Azért hogy még jobban a földbe tiporj? Azért hogy még jobban megalázz? Hogy még nagyobb bűntudatom legyen? Mert azt inkább hagyjuk van már elég.
- Kérlek?! - olyan szépen nézett rám. Nem tudtam neki ellenállni pedig próbált mivel Harry is ott volt.

~9.rész~  Veszekedés, pofon és UTÁLLAK.                                                                                                     

Sziasztok itt az új rész... Ez egy kicsit izgalmasabb lett. Komizzatok:)

Liam volt az. Felállt, rám nézett utálkozva, a vállát az enyémnek lökve kiment a szobából és becsapta maga mögött az ajtót.
- Itt meg mi folyik? - nézett rám Lou.
- Lou én ezt nem bírom már. Elegem van.
- Ne mondj ilyet. Mi történt?
- Láttam Danit mással csókolózni és elmondtam Liamnek ő pedig azt mondta hogy túl sokat ittam és ideje lenne haza menni.
- Mostanában ilyen. Dani teljesen kisajátítja de ez azért durva. Danivel beszéltél már?
- Én Daniellel beszélni? Úgy nézek ki? Én vele soha az éleben nem fogok beszélni csak ha muszáj lesz. De én azt hittem hogy Liam szeret. De most már rájöttem hogy nagy Barom.
- Nem igazán az...
- Szóval te is neki adsz igazat?
- Nem, csak ő is azért volt itt hogy tanácsot kérjen és nem bízik Daniben. Mostanában Dani mindig tudni akarja hova megy mikor és kivel. De mikor Liam kérdezi ugyan ezt akkor Dani csak annyit mondd hogy miért kell neki mindent tudnia?!
- Szóval hisz bennem?
- Menj beszélj vele... - szólalt meg mögülem El.
- El te... Mióta állsz itt?
- Elég ideje ahhoz hogy tudjam amit tudnom kell. Na menj beszélj vele amúgy is Dani fürdik, van időtök. - átmentem Liamhez de nem mertem kopogni. Majd erőt vettem magamon és bekopogtam. Nem jött válasz így benyitottam. Láttam hogy Liam ott ül a földön arcát tenyerébe temette és talán sírt talán nem.
- Mi a baj? - kérdeztem kicsi utálattal a hangomban.
- Tessék nézd meg. - vágott hozzám egy telefont.
- Hé. - mondtam, és megnéztem Danielle telefonja volt és rajta egy csomó SMS egy ismeretlen fiúnak hogy mikor találkoznak meg hogy Liam egy barom, meg hogy a kis érzelmest meddig akarod átvágni meg ilyenek. Nagyon megsajnáltam. Az ilyen helyzetekben tanácstalan vagyok. Mit tegyek? Mit mondjak?
- Váo... - néztem rá nagy szemekkel.
- Azt akarod hallani hogy igazad volt? Azt hogy nem szeret? - ordítozott velem.
- Nem, de Liam velem így ne beszélj, nem én csaltalak meg. - ordítottam én is vissza. Felnevetett.
- De veled beszélek így mert te mondtad el azt hogy csókolózott azzal a fiúval, és te miattad néztem meg a mobil... Te miattad kételkedtem benne.
- Miért nem mondod mindjárt azt hogy én mondtam neki hogy csaljon meg?! -már az egész ház miattunk volt hangos. Én nem is tudom hogy miért ordítottam hisz szeretem Ezek után is.
- Különben is te minek vagy itt? - felállt a padlóról és közelebb jött hozzám.
- Mert Harry barátnője vagyok.
- Vagy te a nagy francokat... Azért jöttél hogy szakítsunk Danivel?! Valld be!! Nem is szereted Harryt csak kihasználod... - ezek a szavak fájtak a legjobban nem is az hogy ordított, ha nem az hogy mit mondott. Nem tudom hogy mi ütött belém de megpofoztam. Pedig neki volt igaza. Nem szeretem Harryt hanem őt... Sírni kezdtem. Megbántam azt a pofon de elszaladni nem volt erőm. Eddig olyan rendes volt mi történt? Tényleg Dani változtatta meg ennyire vagy engem utál?
- Nem szereted Harryt... Tudom hogy nem szereted csak azért jöttél ide hogy tönkre tedd az életemet. Hazudtál mikor azt mondtad hogy Nem vagy Diretioner.
- Na ide figyelj Liam. Velem nem beszélhetsz így mégis ki vagy te hogy ilyeneket mondj? És különben is engem mit érdekelne az hogy te kivel jársz meg az életed. UTÁLLAK. Érted UTÁLLAK... Én nem vagyok olyan ember aki tönkre teszi mások életét és vádol másokat. És az üzenetek hogy kerültek volna a telefonjára? Azért gondolkozz el ezeken a dolgokon. - bőgtem és közben ordítoztam vele. Majd kiszaladtam a szobából és bevágtam magam mögött az ajtót. Nem bírtam az ajtajánál tovább menni. A lábaim a földbe gyökereztek. Neki dőltem a falnak és lecsúsztam a földre. Nem tudom hogy tudok egy olyan ember szeretni aki megalázott és Utál. Csak sírni tudtam. Egyszer csak éreztem hogy izmos karok fölemelnek és egy ágyra raknak majd betakarnak. Ahogy beraktak az ágyba ugyan úgy ki is keltem mert ordítozást hallottam. Gondoltam hogy Liam és Dani az de muszáj volt megnéznem. Ők voltak azok de mikor oda értem az ajtóhoz egyből nyitódott is úgy hogy beszaladtam az első szobába amit találtam.
- Szia! - egy evő Niall találtam és egy morgós Zaynt mivel felébresztettem.
- Nessz mi ez az ordítozás? - kérdezte Zayn.
- Jaj srácok.- oda szaladtam Niallhez és átöleltem. Viszonozta addig míg be nem jött Harry és át nem vitt a másik szobába mivel Nialléknél elaludtam. Nálunk ismét föl keltem.

Sziasztok itt az új rész... Ez egy kicsit izgalmasabb lett. Komizzatok:)

~8. rész~ Valaki többet ivott a kelleténél, csak vajon ki?

- Anya ma ott aludhatok a fiúknál?
- Ha szeretnél.
- Oké köszi.
- És csak óvatosan. - erre csak bólintottunk Harryvel és elindultunk. Gyorsan ott is voltunk. Lepakoltam a szobájába majd lementünk a srácokhoz. Mikor leértünk láttam hogy Liam ölében ott van Dani. Próbáltam nem foglalkozni velük de mindig oda tévedt a szemem.
- Srácok nem megyünk el ma valami buliba? - kérdezte Zayn.
- Nem rossz ötlet. - mondta Liam.
- Menjünk. - mondtuk mi többiek egyszerre.

/Este/

Még az volt szerencse hogy vittem valami bulizós ruhát a srácokhoz.

Perry:                                                                      



















Én :



















Dani: 



El: 


















A srácoknak tátva maradt a szájuk tőlünk. Oda fele Louis vezetett. Mikor beértünk a bulizóhelyre senki sem vett észre minket semmi feltűnés lehet hogy azért mert a srácokon a szokásos kapucnis felső és napszemcsi volt. Ez annyira tetszett. Egy rajongó sem jött oda hozzánk semmiért sem. Liam és Dani elmentek táncolni mi pedig beütünk egy boxba ahol iszogattunk. Közben figyeltem Liaméket de egyszer Dani eltűnt és Liam oda jött hozzánk.
- Hol van Dani? - kérdeztem.
- Elment a mosdóba. - hajolt hozzám közelebb hogy értsem. Olyan jó illata volt. Muszáj volt magamba szívnom az illatát.
- Srácok elmegyek a mosdóba. - miközben arra mentem láttam hogy Dani egy sráccal táncol és meg is csókolta. Először azt gondoltam hogy Liam az de nem. Egy másik sráccal csókolózik és táncol Liam háta mögött Kiakadtam. Liam szereti, de ő nem. Megcsalja.
- Liam.  -ordítottam és közben ziháltam a futástól. - Beszélnünk kell most.- Kimentünk egy udvarra ahol  csend volt és nem kellett ordítozni. Nem tudtam hogy mondjam el neki.
- Na mondd. - kulcsolta össze karját a mellkasán.
- Szóval. Mentem a WC-re és... Hogy is mondjam...
- Jaj Nessz csak mondd...
- Láttam Danit csókolózni egy másik sráccal... - Liam csak fölhúzta a szemöldökét és nevetett.
- Nessz ideje lenne haza menni szerintem valaki többet ivott a kelleténél.
- Nem, szinte nem is ittam. Mikor mentem a mosdóba ezt akkor láttam. Te pedig akkor jöttél be hozzánk a boxba.
- Aha, szóval te Dani után kémkedsz... Hogy tehetted ezt? Nem hiszek neked. HAZUG vagy. - elviharzott mellőlem engem pedig a szavai késként értek. Mintha a szívembe szúrt volna 100 darabot. Nagyon fájt. Sírni kezdtem és leszaladtam a kocsihoz. Láttam hogy a srácok már ott vannak és persze Liam és a boszorkája is. Komolyan szülinapjára veszek neki egy söprűt. Bepattantam a kocsiba sírva és az ablaknak támaszkodtam.
- Drágám mi a baj? - kérdezte Harry és átölelt.
- Semmi. - ránéztem Liamre aki épp Dani mellett áll és nevettek.
- Látom hogy van valami. - faggatott de nekem ez most a legkevésbé sem hiányzott.
- Nincsen semmi bajom! - förmedtem rá.
- Jól van nem kell egyből leharapni a fejemet. - Liam beült majd oda szólt Lounak.
- Lou induljunk Nessz túl sokat ivott a kelleténél és már kezd képzelődik.
- Hé Liam állj le nem is ivott sokat max egy-két pohárral. Több nem volt, Számoltam. Itt nem ő az aki túl sokat ivott ha nem Dani... - áll ki mellettem Lou. Elindultunk és miután haza értünk mindenki elment fürdeni majd aludni. Mikor El volt a soros én átmentem Lou-hoz kiönteni a szívem.
- Lou beszélhetnénk? - kérdeztem miközben nyitottam ki az ajtót. De egy nem szívesen látott személy volt ott bent.

Itt a kövi rész... Komizzatok

~7.rész~ Ő itt Harry!                                                                

<3

Mikor haza értünk anyuék éppen tv-t néztek.
- Anya apa ő itt Harry a barátom. Harry ők itt Rob és Kara.
- Örvendek. - fogott kezet Harry apával.
- Szint úgy. - Harry és anya is jó össze barátkoztak. De apa furán nézett rám mikor azt mondtam hogy ő a barátom. Talán azért mert ő azt hiszi hogy Liamért vagyok oda? Mondjuk ez igaz de mind egy.
- Emlékeztek arra a fiúbandára a One Direction-ra?
- Igen.
- Hát szóval Harry az egyik énekese. És Liam is az.
- Váo... - csodálkozott anya. - Az a Liam az az akivel a parkban találkoztál? - kérdezte apa.
- Igen az.
- Szóval ti híresek vagytok! - jegyezte meg apa Harrynek. Valahogy az az érzésem hogy apa nem bírja őt. Pedig nagyon aranyos tud lenni. Erikkel a régi barátommal is normális volt.
- Apu segítenél poharakat hozni? - mondtam neki és a fejemmel a konyha felé biccentettem. Mikor kiértünk a konyhába nem vettem poharakat ha nem apát néztem.
- Miért nem tetszik neked Harry? - kérdeztem.
- Nem arról van szó hogy nem tetszik csak tudod kicsim az ilyen fiú... Hogy is mondjam...
- Csak mondd. - kezdtem kicsit ideges lenni.
- Nem akarom hogy megbántson érted. Tudod hány lány rajong értünk? Nem tudhatod hogy mikor lesz egy olyan gondolata hogy ez a lány neki jobban tetszik és lecserél arra.
- De ez nem fog megtörténni mert Szeret... - mikor ezt kimondtam kezdtem érezni hogy Harry tényleg engem szeret és nem mást. Hogy én csalódást okozok neki mert még mindig érzek valamit Liam iránt.
- Hát mit ne mondjak nekem az a Liam gyerek jobban tetszett. Miért őt választottad? - nem bírtam tovább és elsírtam magam.
- Én is bírom Liamet de neki barátnője van... - bizony Liam sosem lesz az enyém.
- Te szereted ezt a Liamet? - kérdezte meglepődötten.
- Nem tudom, éreztem valamit iránta de Harryt is szeretem.
- És ezért választottad őt vagy csak azért mert Liam foglalt? - erre a kérdésre már ne tudtam válaszolni mert Harry jött be a konyhába.
- Segíthe... Nessz miért sírsz? - kérdezte és átölelt.
- Nem számít... Most hogy mondod segíthetsz... Ezeket a poharak segíts bevinni meg a piát. - oda nyomtam a kezébe ő meg adott egy puszit az arcomra.
- Oké!- mikor kiment apu megint engem nézett.
- Hát tényleg nagyon szeret az is biztos. Na de menjünk. - mikor bementünk beszélgettünk még egy ideig aztán Harry úgy döntött hogy haza megy. Elköszönt és már kint is volt a kocsijánál. Kikísértem de nem akartam hogy elmenjen.
- Ne menj még!!! - könyörögtem.
- Muszáj mennem a srácok már biztos aggódnak értem.
- Nem baj nagy fiú vagy már. - mosolyogtam.
- Gyere el hozzánk és aludj ott? - dobott egy kacér mosolyt felém és kacsintott.
- Hahaha, miért nem alszol itt te?
- Tudod mit, ma mindenki a saját ágyában alszik és majd holnap megbeszéljük. Majd hívlak. - adott egy csókot amit egyre jobban megszerettem. De a csók közben Liam jutott eszembe. A mosolya, az ölelése. Mikor Harry elment bementem pakolni. Már kezdtem fáradni így elmentem fürdeni majd gépeztem egy kicsit. Nem tudom hogy mi ütött belém de Liamről nézegettem épeket a neten. Aztán ott volt egy kép Daniről és Liamről. Fájt hogy Liam nem engem szeret. Fájt hogy ott van neki Danielle és nekem Harry. Majd sikerült elaludnom. Másnap reggel arra ébredtem hogy Harry hív.
- Szia.
- Hello bébi!
- Bébi?
- Jaja, na mind egy átjössz ma?
- Aha... - mondtam kómásan.
- És itt is alszol?
- Hát nem tudom aludjak?
- Igennn.... - olyan volt mint egy 10 éves.
- Megbeszélem anyuval.
- Oké 10- re ott vagyok.
- Jó. - kinyomtam a telefont és készülődni kezdtem. Egy fél óra múlva kopogtak.
- Szabad.
- Szia- köszönt Harry. Erről eszembe jutott mikor Liam jött így be. De amilyen gyorsan jött ez a gondolta el is hessegettem.
- Mehetünk.
- Igen.

Sziasztok itt az új rész. 1 komi és 10-15 megtekintés után hozom a kövit:)

~ 5.rész~ Hír és a randi ÉS 6 rész- Akkor ti most együtt

Sziasztok... Nem tudom mi van velem de az 5-ös részt kihagytam szóval akkor itt van és utánna van a 6-os... Komikat kérek... És még egyszer bocsi :D

Jó pár kép volt rólam és Liamről miközben a parkban beszélgettünk. A kép alá pedig ez volt írva : "Liam Payne megcsalja barátnőjét? Mint tudjuk Liam Payne ( a One Direction énekese) 2 éve együtt van Danielle Peazerrel akivel az x-faktorban találkoztak. A lányról nem tudunk semmit de nem néz ki rosszul. És lehet hogy ezt Liam is így gondolja? Vajon barátnője mit fog szólni mind ehez?,, Ezt nem tudom elhinni. Liam a One Direction énekese? MIért nem tűnt fel? Hogy lehettem ennyire vak? Miért nem tűnt fel mikor fiatal lányok jöttek oda hozzánk a a parkba és alá írást kértek tőle? Miért nem mondta el? Talán azt hitte hogy én is "Directioner,, vagyok. Fúj de hogy. Utálom őket. De hisz hogy mondhatok ilyet. Holnap randizom Harryvel és Szeretem Liamet. Mit fog szólni ehez Dani. Nem akartam tovább őrölni maga így lefeküdtem habár nem nagyon tudtam aludni de megpróbáltam. Reggel telefon csörgésre kelltem.
- Halló! - szóltam bele álmosan.
- Szia Nessz. Harry vagyok. Csak annyit akarok kérdezni hogy hova szeretnél menni ma?
- Hát nem is tudom te mit gondolál? - nem voltam magamnál. Főleg a teganap esti történtek miatt.
- Ebéd, aztán mondjuk sétálni?
- Oké, benne vagyok.
- Jól van akkor 1 óra múlva ott vagyok. - ránéztem az órára és láttam hogy 1 óra van. Jesszus eddig aludtam.
- Oké szia. - kinyomtam a telefont és mentem készülődni. Mikor kész lettem le mentem anyához.
- Anya én egy 10 perc múlva elmegyek.
- Hova mész? - kérdezte kíváncsian.
- Randim lesz Harryvel. - csöngettek és már sprinteltem is az ajtó felé. Kinyitottam és ott állt Harry egy csokor virággal a kezében. Akkor megmozgatott valamit bennem de nem tudom hogy mit hisz még mindig Liamért érzek többet. Sokkal többet.
- Szia, ez a tiéd. - nyújtotta felém a rózsákat.
- Szia. Köszi, egy pillanat beteszem vízbe. - bementem és beraktam egy vázába.
- Majd jövök. - mondtam anyunak és ő bólinott. Az ebéd csodálatos volt. Egy gyönyörű helyre mentünk. De engem még mindig az a bántott hogy nem mondták el hogy egy híres fiú banda tagjai.
- Harry, kérdezhetek valamit? - nem bírtam tovább.
- Persze. - nézett föl és abba haygta az evést.
- Miért nem mondtátok el hogy ti vagytok One Diretion? - kikerekedtek a szemei.
- Há nem akartuk elmondani mert te olyan normálisnak tűntél és féltünk hogy átváltozol egy idegesítő rajongóvá.
- Nem vagyok Directioner! - jelentettem ki ami lehet hogy rosszul esett neki.
- Tényleg?
- Igen tényleg, nem is tudtam hogy ti ti vagytok... De miért nem szeretitek a rajongókat?
- Hát mert mindenhol ott vannak. Nincs egy nyugodt percünk sem. Néha kicsit sok belőlük. De mi választottuk.
- Értem. - miután megebédeltünk elmentünk sétálni. Nem si tudtam hogy London ilyen szép hely. Nem beszélgettünk és én nagyon elgondolkoztam és egyszer csak arra eszméltem fel hogy Harry megfogta a kezemet. Bepánikoltam és kivettem a kezemet az övéből.
- Ne haragudj. - nézett rám sajnálkozóan.
- Semmi baj. - ismét beállt a kínos csend. Bűntudatot éreztem hogy kivettem a kezemet az övéből pedig jól esett érezni hogy valaki mellettem van és Szeret. És még az is lehet hogy én is szeretem. Egyre többet érzek iránta.
- Próbáld meg még egyszer kérlek! - mondtam ő pedig ismét mefogta a kezemet. Csak sétáltunk kéz a kézben és én Liamre gondoltam. Nem tudtam kiverni a fejemből. De amikor már sikerült Harry arra a helyre vitt el ahol először találkoztunk. Akaratom ellenére is kigördült egy könnycsepp. Letöröltem mielőtt Harry észre vette volna de megelőzött.
- Mi a baj? - álított meg és maga felé fordított.
- Semmi.
- Biztos?
- Igen. - én minnél előbb el akartam menni erről a helyről de ő nem. Nem mondhatom el neki hogy szeretem Liamet mert iránta is kezdek érezni valamit csak nem tudom mit. Leültünk arra a padra amelyikre Liammel és beszélgettünk. 2 óra beszélgetés után meguntuk és elmenünk a srácokhoz. Louis nyitottajtót amin Harry be is ment de engem nem hagyott.

~6.rész~ Akkor ti most együtt?

Kattints rá!!!

Louis megfogta a kezemet és húzni kezdett. Majd a háztól kb. 5 méterre megállt.
- Na mi volt? - kérdezte.
- Ezért kellett elrángatni ilyen messze? - néztem rá kérdőn.
- Én nem erre értettem. Még mindig érzel valamit Liam iránt?
- Szeretem még mindig de Harry is megmozgatott bennem valamit. Harry arra a helyre vitt el a hol Liammel először találkoztunk. Nem mondhattam neki hogy menjünk el innen mert Liamet juttatja róla eszembe akit mellesleg szeretek és Danivel jár.
- Nessz, el kell modanod Harrynek hogy mit érzel. Biztos hogy megfogja érteni.
- Nem nem lehet. Liam számomra csak egy elérhetetlen ember. Sosem fog belém szeretni mint ahogy tudjuk Dani az igazi szerelme.
- Ez igaz.
- Srácok nem jöttök be. - oradított ki az ajtón Niall. Mikor bementünk ismét 2 ismeretlen személy állt előttem.
- Nessz szeretném bemutatni neked Perryt a barátnőmet. Perry ő itt Vanessza Harry csaja. - a Harry csajára kicsit kiakadtam mert még semmi sincs köztünk de inkább nem szóltam semmit
- Örülök. - kezet fogtunk és jött a másik számomra ismeretlen lány.
- Szia Eleanor vagyok Lou barátnője. Szólíts csak El - nek. - kezet fogtam vele is.
- Én Vanessza, Szólíts csak Nessz-nek. - leültünk a kanapára és beszélgettni kezdtünk. indegyik srác a barátnője mellett ült és persze Harry is mellettem. Örültem annak hogy Dani nincs itt mert nem igazán szeretem nézni ahogy enyeleg Liammel.
- Nessz akkor ti most Harryvel együtt vagytok? - kérdezte Zayn. Nem akartam erről beszélni hisz még én sem tudom mit akarok. Harry is kérdőn nézett rám.
- Nem tudom. - éreztem ahogy elvörösödök.
- Juj juj valaki nagyon vörösödik... - szemétkedett Niall. LIam pedig oldalba vágta.
- Hagyjátok már, majd ők ketten megbeszélik ezt. Semmi közünk hozzá. - állt ki mellettünk Liam.
- Srácok asszem én most megyek. - álltam fel Harry mellől.
- Ne, abba hagyjuk. - mondta Niall.
- Ja nem ezért megyek csak már késő van.
- Haz viszlek.- ajánlotta fel Harry.
- Kösz nem kell jól esik majd egy kis séta.
- Akkor legalább csak had kísérjelek ki.
- Oké. Szisztok srcáok. - mikor kiléptünk az ajtón becsuktuk az ajtót és beállt a kínos csend.
- Nessz kérdezhetek valami? - kérdezte Harry és a földet fűrkészte.
- Persze.
- Te mit gondolsz rólunk?
- Hogy érted? - értetlenkedtem.
- Hát... Amit a srácok mondtak bent. Arra mit mondanál? - gondoltam hogy erre fog kilyukadni. Most mit tegyek?
- Azt hiszem igent.... - nagyon megörült bennem pedig egy olyan érzés futott végig mintha megcsalnám Liamet.
- Akkor Vanessza leszel a barátnőm?
- Igen. - átölelt és megcsókolt. Meg kell hagyni nagyon jól csókol. De akkor nyitódott az ajtó és a srácok ordítozva futottak ki rajta. Mindegyik gratulált nekünk.
- Várjunk csak ti hallgatóztatok?
- Lebuktunk. - mondta Zayn. Louis nem szólt semmit csak sajnálkozva nézett rám. De aztán ő is oda jött és átölelt.
- Jobb lesz így... - súgta a fülembe. Liam is átölel majd Harry még is csak elérte hogy haza vihessen.

Sziasztok itt az új rész... Komizzatok