Writing is my life

25.rész ~ Csajos nap!!

A fiúk már 9 körül elmentek. El is hazajött egy fél órával később.
- Lou… Fiúk… Lányok!! – ordítozta.
- A fiúk nincsenek itthon. – bújt elő Tara a pult mögül és mondta. – fellépésen vannak. – folytattam.
- Óh értem! Mit terveztetek mára?
- Még semmit! – mondtuk egyszerre Taraval és egymásra néztünk közben.
- Oké az jó mert én bejelentkeztem egy szépség szalonba és 10 – re várnak minket! -
- Szuper vagy El, kösz! – mondtam és közben megöleltem. Az egész nap a mienk volt. Kaptunk masszázst, arcpakolás meg ilyenek. Mikor haza értünk a fiúk még nem voltak otthon szóval úgy döntöttünk hogy vetkőzős pókert játszunk. Rajtam csak egy bugyi és egy melltartó, El-en egy bugyi Taran pedig egy átlátszó kendő volt. Akkor beléptek a fiúk, elkapta őket a röhögő görcs. Én gyorsan fölkaptam Liam ingjét ami ott volt a kanapén és El elé álltam, szegényt nagyon sajnáltam hisz csak egy bugyi volt rajta. Tara beszaladt a fürdőbe egy törölközőért. Liammel elmentünk zuhanyozni és mikor visszafelé mentünk Tarat és Harryt kihallgattuk. Valami csörömpölést hallottunk, ott álltak az ajtó mellett. Mikor benyitottunk Harryt az ajtó megütötte és elesett. Tara föl sem öltözött és Harryn is csak az a gatya volt. Akkorát esett szegény kicsit megsajnáltam de azért a röhögés sem maradt el.
- Harry drágám jól vagy? – kérdezte aggódva Tara és közben gyorsan magára kapott egy lepedőt, mi meg tovább röhögtünk.
- Ti meg mi a francot csináltok itt, nem hallottatok még a kopogásról?
- Ne haragudj asszem mi most megyünk… - alig bírtuk abba hagyni a röhögést. – De ugye jól vagy Harry? – kérdezte Liam.
- Ja persze kutya bajom. – átmentünk a mi szobánkba persze még mindig alig bírtuk abba hagyni a röhögést.
- Liam, holnap vissza kell mennem a dokihoz.
- Tényleg, majd holnap elviszlek…- oda bújtam és elaludtunk. Reggel egy csókra ébredtem. Mikor megcsókol pillangók repdestek a gyomromban. Nem mertem kinyitni a szemem mert akkor vége lenne.
- Drágám indulnunk kell. – kinyitottam a szemem és még nyomott egy puszit a homlokomra.
- Nee, maradjunk még így egy kicsit nem akarok fölkelni, most minden tökéletes… De jó lenne ha megállíthatnánk az időt.
- De azt sajna nem lehet, de indulnunk kell. – kiemelt az ágyból és a szélére ültetett. – Ébresztő!!! – oda hozott egy ruhát ami mellesleg nagyon csini volt, egész jó ízlése van de hát az én pasim. Mikor bementünk a kórházba 1,5 órát vártunk hogy sorra kerülhessünk és mikor behívtak 10 percet vizsgáltak aztán kész is voltunk. Azt mondták hogy össze forrt és hogy jobb mint újkorában. Úton hazafelé rádiót hallgattunk egyszer csak adták a WMYB elkezdtünk énekelni de a szám feléig sem jutottunk el mert haza értünk.

Sziasztok... Meghoztam a kövi részt 2 komi és jön a kövi ha nem lesz meg hétfőn jön az újabb. Puszó