Writing is my life

10.rész

Hát beköltöztünk a fiúkhoz… Taraval csak attól félünk hogy így már nem lesz annyira jó mit mikor csak reggel mentünk este pedig néha haza mentünk… Mikor fönt éppen pakoltunk a dobozokból kifelé Liammal akkor valami ordítozást hallottunk 2 szobával arrébb.
- Te is hallod ezt a kiabálást? – kérdeztem meglepődve Liamtől…
- Igen de mi lehet ez?- gyorsan kiszaladtunk, Lou ajtója résnyire nyitva volt és onnan jött ez a hang. Ellel veszekedtek…
- Hogy tehetted ezt? –Lou idegesen kérdezte…
- Kérlek ne haragudj nem volt szándékos… - El mentegetőzött.
- Tudod mit, jobb lenne ha össze pakolnád a cuccodat és elmennél…  - Liammel egymásra néztünk nem tudtuk mit tett El de biztos valami olyat amitől Lou ilyen ideges lett…
- Kérlek Lou ne mondj ilyet én szeretlek… - El sírva mondta ezt…
- Ne haragudj de ezt nem tudom elhinni neked ha szeretsz akkor nem csalsz meg … - Liammel egymásra néztünk megint, és súgva kérdezte tőlem:
- Megcsalta?- én erre csak bólogattam. De akkor az  jutott eszembe hogy nem jó ez így én sem örülnék ha valaki ki hallgatná amit Liammel beszélek. De akkor valami mozgást hallottunk valaki megfogta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Mi gyorsan befutottunk a fürdőbe.
- Ezt azért nem gondoltam volna El- ről… - mondtam szomorúan Liamnek…
- Hát én sem szegény Lou mit érezhet most.
- Liam azt a tegnapi Mrs. Payne dolgot hogy értetted?
- Hát.. Izé.. Úgy hogy én nem akarlak téged elveszíteni és szerintem nagyon passzolunk egymáshoz, és talán egyszer a feleségem leszel...
- Én sem akarlak elveszíteni de ezen még kicsit korai beszélni... Jó bevallom én is szoktam álmodozni ilyenről... És SZERETLEK...
- Én is mindennél jobban... De most menjünk be Louhoz...
- De várj mit mondunk neki honnan tudjuk ezt?
- Hát… Mondjuk elsétáltunk az ajtó előtt és akkor hallottuk… - bementünk hozzá szegény ott ült az ágyon lehajtott fejjel sírva. Mikor beléptünk letörölte a könnyeket az arcáról és fölnézett.
- Szia, hogy érzed magad haver… - kérdezte finoman Liam…
- Ez meg most hogy érted? Mit tudtok?- fura szemekkel nézett ránk és kijött egy könnycsepp, de azonnal letörölte…
- Mindent hallottuk hogy szakítottatok és sajnáljuk… - közben oda mentem hozzá leültem hozzá és átöleltem. Liam is oda jött a hátára tette a kezét…
- De még is kivel?- kérdezte Liam és én is Loura néztem.
- Nem tudom de nem is akarom megtudni mert akkor nem is tudom mit fogok vele csinálni.
- De nem csak ő a hibás hanem El is… - mondtam és közben Liamre néztem. Aztán valami dörömbölő hangot hallottam azt hiszem a lépcső volt.Harry berontott és El-t kereste.
- Hol van El? – kérdezte és közben kereste még.
- Elment és többé nem is jön vissza… - szegény Lou síró szemmel és néha elcsuklott hanggal mondta.
- De mi történt most komolyan hol van csak nem történt valami baj? – Harry nagyon ideges volt.
- Hát szakítottunk! – mondta szegény Lou.
- Ez most komoly de miért? – leült egy székre ő is. Lou Liamre nézett és bólintott. Nem tudom hogy ők ebből mit értettek de Liam értette.
- Hát El megcsalta… - Liam is szomorúan mondta és közben rátette Lou-ra a kezét.
- Mi van hol kivel mikor? Esküszöm ha megtudom nem állok jót magamért!!! – közben felállt de Lou megfogta a karját és vissza húzta.
- Ne nem kell kösz haver de ezt nekünk kell elintéznünk. – Liam közelebb ül hozzám és a fülembe súgta aggódó hanggal.
- Úgy te nem fogsz megcsalni, ha már nem kellek inkább mondd meg ok? – rám nézett azzal a cuki szemivel…
- Nem kell aggódnod mivelünk ez nem fog megtörténni… De ugye ez az érzés kölcsönös?
- Igen, nem fog ez velünk soha megtörténni. – majd adott egy puszit az arcomra. Megszólalt Lou telefonja. El volt az. Lou mondta hogy beszéljek én vele. Nem akartam mert ezt nekik kéne megoldani de ő is megtenné értem.
- Szia! – szóltam bele félénken.
- Szia Lara adnád Lou-t?
- Hát az a helyzet hogy ő most nem igazán akar veled beszélni…- még mindig nem mertem normális hangon beszélni.
- Kérlek nem bírom ki hogy ne beszéljek vele. Tudom hogy most te is elítélsz de majd egyszer arra kérlek hallgass meg engem is.
- Addig nem ítéllek el amíg nem hallottam a te verziódat de nem tudom Lou-t adni nagyon összetörted szegényt.
- Lara kérlek. – könyörgött aztán már csak szipogást hallottam.
- Na jól van de bármit is mondd meg kell értened. - Oda adtam Lounak a telefont de kinyomta. Meg tudom érteni mind a kettőjüket. De azért Lou beleszólhatott volna...

Meghoztam az új rész remélem tetszik... Újabb 5 megtekintő és 1 komi... Ha van valami javaslat léci írjátok meg köszi:)